5 növénynevelési hiba, amit elkövettem

5 növénynevelési hiba, amit elkövettem

Bár nagyon szeretem a növényeket, sajnos semmiféle végzettségem sincs a témában. Mindent, amit ma tudok, tapasztalatból és könyvekből (és persze netes blogokból, youtube-ról, pinterestről) tanultam meg. Ha régebbi fotókat nézek vissza, mindig ledöbbenek, amikor olyan növényeket vélek felfedezni rajtuk, amik már nincsenek velem, mert nem jól gondoztam őket/ elvitte őket egy betegség, fertőzés. Most ezeknek a növénykéknek a történetét szeretném megosztani Veletek, hogy a hibáimból tanulva Ti ne kövessétek el ezeket a baklövéseket.

 

  1. Első tavaszi napsugarak

Tök szuper ötletnek tartottam, hogy az első melegebb napokra kipakoljam a teraszra pár olyan növényemet „napozni”, amiket eddig a házon belül teleltettem. Nos, itt két dolog is félrement. Egyrészről, a májusi fagyok simán tönkretehetik a gondosan dédelgetett növényeinket, másrészről a napsugarak már elég erősek ahhoz, hogy a szerencsétlen növények levelét megégethessék, ha a tűző napra helyezzük ki őket. Velem mindkettő megtörtént. A megégett levelek pár hét után ugyan lehullanak, de a májusi fagyokban megsínylődött növények már nem mindig jönnek helyre. A tanulság az, hogy a fagyérzékeny növényeket jóval később teszem csak ki a teraszra, és soha nem helyezem őket RÖGTÖN a napra. 😀 Később, ha már hozzászoktak az új viszonyokhoz, akkor bátrabban pakolgatom őket ide-oda.


Fotó:  Unsplash / Corinne Kutz

  1. A túlöntözés gyakoribb probléma, mint az öntözés hiánya

Ma már helyesen öntözöm a növényeimet, de a kezdetekben én is beleestem a túlöntözés hibájába. A növények jobban tűrik, ha nem kapnak rendszeresen vizet, mint sem hogy folyton a pangó vízben ücsörögjenek. A víz kiszorítja a földből az oxigént, így a gyökerek szépen lassan megfulladnak, elrothadnak és ez a növény életébe is kerülhet. Ha időben észrevesszük, akkor még meg lehet menteni a növényt, de elég trükkös a dolog, mert a növény rothadó gyökerekkel nem tud már vizet felvenni, így olyan fonnyadt lesz, hogy könnyen azt hihetjük, pont, hogy szomjas és azért néz ki ilyen rosszul. Ilyenkor csak tovább öntözzük és a helyzet még rosszabb lesz. Ma már sok dologra figyelek, hogy ez ne történhessen meg:

  • a cserép alján legyen vízelvezető nyílás, ha nincs, akkor fúrok
  • a földbe legyen perlit (kis szemcsés kavics) keverve, hogy így ne legyen annyira tömörödött
  • agyaggolyókat, kavicsokat helyezek el a cserép alá, amik magukba szívják a vizet, és ha szükség van rá, akkor a gyökerek onnan elszívhatják
  • alulról öntözök / beleállítom vízbe a növényt pár percre, majd utána kiveszem, lecsepegtetem és mehet vissza a helyére / a kaspójába
  • mindig pár számmal nagyobb kaspót használok, hogy az esetlegesen benne maradt víz ki tudjon száradni, és hogy a vízelvezető nyíláson át levegőzhessen a növény gyökere (a szoros kaspóban lévő növény ugyan nagyon mutatós, de hosszútávon a növény megszenvedi)

3.) A növények időben jeleznek – te tudod értelmezni a jelzéseiket?

A növények folyamatosan jelzik, hogy éppen hogyan vannak. Az már rajtunk áll, hogy értünk-e a jelzéseikből. Kókadó levelek, száradó levélvég, szívogatásra utaló jelek a levelek hátulján? Mit csináltunk rosszul? Esetleg gombás fertőzéssel nézünk szembe? Élősködők vannak a növényen? Büdös a virágföld? Fura kis fehér izék mászkálnak a növényen? Ilyenkor sajnos nincs mire várni, a szobanövények nem túlságosan ellenállók, hiszen ki vannak szolgáltatva a mi kényünk-kedvünk szerint. Mi határozzuk meg, hogy hol éljenek, meddig nőjenek, mikor kapjanak vizet. Tehát segítsünk is nekik, ha valami bajuk van. Tisztító lemosás, permetezés, átültetés..stb.


Fotó: Unsplash /  Vadim Kaipov

 4.) Nem odavaló

Az előző bekezdésben már említettem, hogy a szobanövényeknél mi döntjük el, hogy hol éljenek. Nem úgy, mint a szabadban élő társaik, akik a számukra valóban kedvező területen szaporodnak el és burjánzanak. Ne csodálkozzunk tehát, ha néha nem jön be a számításunk és a növényünk nem érzi jól magát egy bizonyos helyen. Egy sötét szobában, északi fekvésű ablakban nem sok növény fog virágzó dzsungelt kialakítani. Ugyanígy a téli időszakban, a fűtőtestek mellett sem lesznek éppen boldogok a szegény kis párák. A kellemes, párás meleghez szokott növények nem lesznek szépek egy száraz, fűtött levegőjű szobában, viszont egy világos fürdőszoba már megfelelő lenne a számukra. Nekem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy melyik növényemnek mi az igénye és hol szeret a legjobban lakni. Ez a hely néha változik, attól függően, hogy milyen évszak van, milyen szögben süt be a nap, hol használjuk éppen a párásítót. Volt, hogy csak azért pakoltam arrébb növényeket, mert lakásfelújítás miatt folyton nyitottuk-csuktuk a bejárati ajtót és nem akartam, hogy így megfázzanak/ huzatot kapjanak.

 

5.) Ha beáll a kereslet – kínálat

Ki tudnék futni a világból, amikor meglátok egy-egy üzletben egy olyan növényt, amit befestettek, csillámporral szórtak be, „hószerű” habot nyomtak rá. De az is borzalmas, amikor egy „tálcán” van több, teljesen különböző igényű növény és egyszerre locsolják őket, mert nincs kapacitásuk, türelmük, idejük, tudásuk arra, hogy egy kaktuszt és egy bambuszt ne ugyanúgy gondozzanak. Különféle ünnepek idején, sok helyen lehet látni olyan kaktuszokat, amelyekre mikulásruhát aggatnak, színes virágot ragasztanak (RAGASZTÓPISZTOLLYAL), kis szobafenyőfákat díszítenek fel olyan súlyú műanyag vackokkal, hogy csoda, hogy még nem tört el a kis ága. Tavasszal lehet sokszor olyan összeültetéteseket látni, ahol egy földbe kerül több különböző növény, de persze itt is egészen eltérő igényűek lehetnek a szerencsétlenek. Persze, tök szép és dekoratív, de az igazság az, hogy a növények így együtt nem sokáig fognak élni, de legalább jó drágán vettünk egy összeültetést. A pénzünkkel szavazunk. Vásároljunk olyat, amit valóban szívvel-lélekkel támogatunk, és így talán a kereskedők is rájönnek, hogy ne áruljanak glitterbe mártott anyósnyelvet.


Kiemelt kép: Unsplash /  Sharanya Dilip

Őszi hangulat listám

Őszi hangulat listám

A blogon már tavaly megírtam azokat a tipikusan őszi teendőket a kertben, amelyek mindenképp érdemes még a tél előtt elvégezni. Most egy hasonló listát írtam össze, viszont itt nem teendők vannak, hanem hangulatos tippek, amelyeket én személyesen minden ősszel kipróbálok.

Már a gólyáktól és a fecskéktől augusztusban elköszöntem, most itt az ideje, hogy kíváncsian várjak azokra a madarakra, akik viszont a hideg idő beköszöntével húzódnak beljebb a városokba, ilyenek például a varjak. Bár nem a legszebb madarak, és sokan kifejezetten visszataszítónak gondolják őket, szerintem csodálatosak és intelligensek. (Youtube-on sok videó van arról, hogy mennyi mindenre képesek.) Nekem a varjak kiváló időjelzők, hiszen reggelente és este azonos időben jönnek-mennek, hol ki a földekre, hol pedig be a városokba „melegedni”. Az őszi reggelekhez hozzátartozik, hogy munkába menet – majd munkából jövet hangosan károgva felettünk köröznek. (És ilyenkor mindig sok diót találok a kertben, mert felettünk repülve néha elejtenek egy-egy darabot.)

Apropó, madarak. Lassan indul a téli etetés időszaka, amit nagyon-nagyon szeretek és mindig remek fotókat tudok készíteni a kedves kis látogatóimról. Az egyik etetőmet az ablakpárkányra szoktam kihelyezni, így a jó meleg szobából tudom lesni a madárkákat.


Fotó: Unsplash / Amee Fairbank Brown

Az ősz az elmúlás évszaka, a fák ledobálják a leveleiket, mégis hihetetlenül megnyugtató tud lenni, ahogy készülődnek a téli pihenésre. Ilyenkor mindig kicsit megkönnyebbülök, hogy vége a forró nyárnak (viszlát, 40 fok az Alföldön!), és végre nem sülnek meg, nem égnek meg és nem szomjaznak a növények. (Azok a híresen hosszú és nyugalmas őszi esőzések, gyertek-gyertek!)

Aki kicsit is szeret fotózni, az nagyon szerencsés ősszel. A fák színei, a bogyós termések megjelenése, a száraz virágok, gombák tömkelege, sünik, rókák, őzek, szarvasok, köd és pára, fagy és napsütés mind-mind jelen vannak ebben az évszakban.


Fotó: Unsplash / Piotr Laskawski

Akinek veteményese van, vagy gyümölcsfái, az is szorgoskodhat ősszel: beérett az alma, körte, szilva, indul a szőlő szüret, lehet szedni diót, mogyorót, belilultak a fügék és kora ősszel még lehet vetni ezt-azt, sőt, nálam még bőven terem a paradicsom, újra tudtam vetni pár sor retket és különféle zöldsalátákat. Ja, és persze indul a TÖK szezon.

Forró teát készítek minden olyan fűszer-és gyógynövényből, amit magam termesztettem és szárítottam: citromfű, levendula, menta. Betakarítottam a rozmaringot, kakukkfüvet és tárkonyt, ami mind szuper hasznos lesz főzéshez. Én most csak fellógatva szárítom őket, de ha több időm lenne, akkor készítenék fűszervajat belőlük.

Sok olyan virág, bokor és díszfű van a kertben, amelyeket amúgy is meg kellene metszenem, de mivel szép termés vagy virág van rajtuk, ezért felhasználom őket benti dekorációnak és nem mennek (rögtön) a komposztba.


Fotó: Unsplash / Karolina Badzmierowska

A csonthéjas magvak szezonja van, klassz kis asztali és ajtóra való dekorációkat lehet készíteni belőlük is, főleg, ha gyerekek is vannak a családban. Ha már gyerkőcök: színes falevélgyűjtés, majd könyvben kipréselés? Gesztenye ember építés?

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy attól, hogy ősz van, vannak még virágzó növények, amelyek kifejezetten ezt az évszakot szeretik: csarab, krizantém, árvácska, ciklámen. Mindig feldobja a kedvemet, ha valami szépség díszíti a teraszt, miután a nyári virágok vagy elhaltak (mert egynyáriak), vagy már a biztonságos téli „üvegházukban” pihennek. És ha már virágok, ilyenkor van itt az ideje a virághagymákat (pl. tulipán, nárcisz, jácint) elültetni a tavaszi pompához.


Fotó: Unsplash / Dilyara Garifullina

Tökös, diós, almás, szilvás, szőlős, fügés, mogyorós, körtés sütemények. Piték. Forró csoki. Forró almalé. Fahéj. Karamell. Ezek a finomságok különösen jól esnek ősszel és sok hozzávalót be tudok szerezni (khm… szüretelni) egyenes a kertből.

A hűvösebb idő beköszöntével mindig elővesz a szorongás a menhelyi állatok iránt. Bár évszaktól függetlenül szoktam adományozni, amikor is csak megtehetem, de ősszel mindig összekészítek egy nagyobb csomagot, hogy eledellel és plédekkel kedveskedjek nekik. (Bár legszívesebben ugye az összes kutyust hazahoznám…)


Fotó: Unsplash / Isabel Vittrup Pallier


Kiemelt kép: Unsplash / Tijana Drndarski

A saját fotóinkért kövesd az oldalt az Instagramon, @urbantails_blog néven vagyunk fent.

Így mentem meg a növényeimet – 1. rész

Így mentem meg a növényeimet – 1. rész

Amikor vásárolni megyek, mindig szétnézek a növény osztályon, legyen az egy barkácsbolt vagy szupermarket. Biztosan ti is tudjátok, hogy mindig van egy félreeső állvány – amit általában intenzív osztálynak hívnak -, ahová azok a szegény növények kerülnek, akik már a végüket járják. Nos, itt álljunk meg egy pillanatra. Ezek a növények nagy részben azért vegetálnak azon a bizonyos polcon, mert nem gondozták őket az igényeik szerint. Sokaknak elég lenne csak több öntözés… Itt általában 50-60-70-80-90%-kal olcsóbban kaphatók a szobanövények és a balkonnövények, cserjék, facsemeték is. Én személy szerint leggyakrabban innen vásárolok, mert egyrészről megszakad a szívem, ahogy a „halálra ítélt” növényeket nézem, másrészről szeretem az effajta kihívásokat.

Nos, nézzük, hogy sikerült-e visszahozni az életbe ezeket a szegény párákat?


Fotó: Unsplash

1.) Monstera 80%-kal olcsóbban

Nem tudom mi lehetett a vétke ennek a hatalmas, zöld, dzsungelszerű növénynek, mert láthatóan semmi egészségügyi baja nem volt. Még az öntözését is eltalálták. A gyökerei rendben voltak. Arra gondoltam, hogy talán a formája miatt került ”arra” az asztalra. Így jutottam hozzá 4000 forintért egy csodaszép, egészséges növényhez, ami azóta is boldogan él nálam. ( A szoba fénypontja, hatalmas, egészséges, gyönyörű.)


Fotó: Unsplash

2.) Névtelenek

Egy egész sor fekete kaspós növény várakozott a teljes megsemmisülésre, ráadásul a címkéjük sem volt már meg, így még véletlenül sem tudtam rájönni, hogy mi is lehet ez az elhanyagolt növény… Mind pár száz forint. A kasszás konkrétan kiröhögött, hogy miért akarok ilyen kiszáradt, félig halott növényeket venni. Ő biztosan nem adna értük pénzt. Szóval én kifizettem és hazahoztam szegénykéket. Megmetszettem őket teljesen, új földbe tettem mindet, locsoltam és vártam, hogy valami életjelet adjanak. Na, és láss csodát: Az egyiknél EGY HÉT elteltével kibújtak a kis rügyek, majd hamarosan csodás zöld színben pompázott, és ezután gyönyörű sárga virágokkal ajándékozott meg. Ekkor kerestem rá – a fentiek ismeretében- a „sárga virágú”, „cserje” és társai keresőszavakara. Pár percen belül meg is lett a becses neve: Cserjés pimpó. A társa, akit hasonló bánásmódban részesítettem szintén életre kelt kb. két hét alatt.


Fotó: Unsplash

3.) Calathea újjáéled

Egy szegény Calatheát egy barkácsbolt eldugott végében találtam, akciós felirattal. Nem is csodálom, hogy az volt, mert szerencsétlennek teljesen elszáradtak a levelei. Az öntözés és párásítás hiányára gyanakodtam. 80%-os akcióval nagyon olcsón jöttem ki vele a boltból. Itthon aztán teljes visszavágás és várakozás következett. Már-már majdnem feladtam, mert sokáig semmi változást nem észleltem, majd egyszerre csak 10 (!!!!) kicsi zöld hajtás jelent meg a földben. Azóta is minden nap párásítom és nemrég pedig már át is lépte a tinédzserkort. 🙂


Fotó: Unsplash

4.) Olívafa a szemetesből

Volt egy cserepes olajfa a családban, ami nem viselte jól az átteleltetést és tavasszal nem mutatott életjelet. Mivel elég nagy volt, a zöldhulladékos kukába csak összevágva fért volna bele. Ahogy elkezdtem az élettelennek tűnő fát metszeni, az egyik kis ágánál észleltem, hogy a vágás helyén zöld színű a belseje. Nagyon megörültem neki, és a kidobás helyett teljesen visszametszettem. Találtam több élettel teli ágacskát is, szóval nagyon bizakodó lettem. Pár hét alatt kihajtott. Idén már nálam telel, nagy-nagy gondoskodás mellett.


Fotó: Unsplash

5.) Yucca darabokban

Kaptam egy hatalmas yucca pálmát, viszont nem tűnt túl boldognak. Utánajártam, hogy mit lehetne tenni vele, és azt a javaslatot találtam, hogy vágjam félbe, háromba, négybe és hajtassam ki úgy. Nagyon izgalmasnak ígérkezett, de persze bennem volt a félsz is, hiszen darabokra kellett vágnom hozzá a pálmát… Napokig őrlődtem, mert általában nem csinálok ilyen drasztikus dolgokat a növényeim terén. De hát a yuccám csak nem volt boldog… Végül négy darabba vágtam, a gyökérrész egy kis törzzsel maradt a földben, a sebeket lekezeltem sebgéllel, a 3 “csonkot” pedig vízbe állítottam. Pár hét elteltével kihajtottak a csonkok és a gyökeres törzs is! Nem sokkal később pedig megjelentek az első gyökerek is, szóval lehetett tervezni az ültetést. 🙂

+1 tipp: Amikor szétvágdosod a yuccádat, feltétlenül jegyezd meg (vagy jelöld meg), hogy melyik a teteje és melyik az alja. Ha fordítva teszed vízbe a levágott csonkot, akkor sosem lesz se hajtásod, se gyökered!


Fotó: Unsplash

Pár tipp, ha hasonlóra adnád a fejed…

  • Sajnos van az a pont, ahol már a legprofibbak sem tudnak segíteni. Sok olyan növény is kint van még a polcokon, ami igazából már teljesen kiszáradt vagy kirohadt, csak nem annyira látszódik rajta (még). Ne add fel a próbálkozásokat, akkor sem, ha kudarcba ütközöl!
  • Nézd meg a gyökereket! A túlöntözés gyakori gond, gyökérrothadást okoz. Az ilyen gyökerek sötét barnák vagy feketék, és sajnos már nem szolgálják a növényt. (Le kell vágni őket.) Az egészséges gyökerek fehérek.
  • Ha hazaviszel egy nem túl egészséges növényt, akkor mindenképp nézd át, hogy van-e rajta kártevő! Ez az adott növény miatt is fontos, meg persze, ha hozzáteszed a már meglévő növénygyűjteményedhez, akkor szépen lefertőzheti a többit is.
  • Sok növény azért jut erre a sorsa a boltokban, üzletekben, mert pénz-idő-szakember hiány miatt nem gondozzák őket fajtájuknak megfelelően. (Pl.: Ugyanakkor, ugyanannyit locsolják a kaktuszokat is, mint egy páfrányt…) Ahhoz, hogy te ne ess ebbe a hibába, olvass utána az adott fajtának!

    Folytatás hamarosan!


    A saját fotóinkért kövesd az oldalt az Instagramon, @urbantails_blog néven vagyunk fent.

    Kiemelt kép: Unsplash

A leander gondozása

A leander gondozása

A leander egy nagyon hálás mediterrán örökzöld növény, imádja a magyarországi nyarakat és könnyen átteleltethető egy védett, nem fagyos helyen. Nekem hosszú évek óta megvannak a leandereim (6 darab), csodaszép virágokat hoznak szinte egész nyáron. (Több színváltozat is létezik!) Én így gondozom őket:

1.) Néhány évente, amikor felkopaszodik és nyurga lesz, akkor visszavágom elég alaposan. Elsőre durvának tűnt a „tarvágás”, és igen, az azt követő 1-2 évben nem lesz nagy növény belőle, de utána már szépen bokrosodni kezd és virágokat is fog hozni. Van egy trükköm, miszerint a 6 leanderemből 3-at nyírok meg egyszerre, így marad is meg nem is nagy növényem. Amint a lenyírt leanderek nőni kezdenek és már szépek (1-2 év), akkor kezelésbe veszem a másik hármat és őket is megnyírom. A metszést tavasszal vagy ősszel érdemes elvégezni. Ha ősszel metszünk, akkor van esélyünk, hogy a következő nyáron virágozzon a leanderünk, viszont ha tavasszal metszünk, akkor ez nem annyira valószínű. Az őszi metszést a fagyok előtt szükséges megtenni, hogy a növény erős és egészséges állapotban vágjon neki a télnek. Ilyenkor már nem szabad tápoldatozni, mert akkor megjelennek a kis gyenge hajtások a tél folyamán, amelyek sosem lesznek erősek.

Fontos tudni, hogy a metszés helyén a leander 3 ágban fog majd megindulni!

 

2.) Tavasz közepétől ősz közepéig kint vannak a teraszon. Szeretik a napot, bár az egyik leanderem, aki szinte folyamatosan a napon aszalódik, már elkezdte lekonyítani a leveleit, ezért áttettem egy kevésbé forró helyre. Így már nincs hőgutája. 🙂

 

3.) Reggelente vagy este locsolom őket kútvízzel / esővízzel, jó alaposan.

 

4.) Van alattuk tálca, aminek van jó és rossz oldala is. A jó az, hogy kevésbé koszolódik a teraszom és különböző állatkák sem mászkálnak fel az vízkivezető nyíláson, a rossz viszont az, hogy ha ne adj isten a nagy melegben megáll a tálcájukon a víz, akkor az hamar felmelegedhet, megsülhetnek a gyökerek benne.

 

5.) Kártevőjük kevés van, ha megjelenik rajtuk valami tetűféle akkor természetes lemosót készítek és azzal permetezem le őket.

 

6.) A telet nálunk egy üvegházban töltik, ahol nem fűtünk külön, de mínuszokba nem megy a hőmérséklet. Az első évben elkövettem azt a hibát, hogy a pincében tároltam őket, ahol csak egy kicsi ablak volt, emiatt rengeteg levelet lehullattak. Arra is rájöttem, hogy bár a téli hidegben nem egyértelmű a locsolás, mégis szükséges! Szerencsére a leveleik pöndörítésével, hullatásával szépen tudnak „kommunikálni” velünk, így ha csak heti kétszer rájuk nézünk, akkor tudni fogjuk, hogy épp szükségük van-e vízre, vagy sem. (Mivel nem bírja a fagyokat, ezért Magyarország területén nem igazán érdemes kiültetni a földbe, csakis dézsába.)

 

7.) Nyaranta kapnak leander tápoldatot heti egyszer. Tavasszal felfrissítem a felső földrétegüket, mivel átültetni már nem nagyon tudom őket, mivel elég nagyok. Az elhervadt virágokat lecsipkedem.

 

8.) Egy-egy tarvágás után (amikor szinte teljesen visszametszem őket), ijesztő lehet, hogy megcsonkultak és viszonylag lassan is indul be a növekedésük. Legyünk türelemmel! Ha a vágásnál a növény szára nem száraz és üreges, hanem zöldes és élettel teli, akkor semmi ok az aggodalomra. Ha viszont száraz a szára, akkor érdemes addig vagdosni, amíg nem találsz zöldet benne! Ha egyáltalán nem találsz zöldet (élőt), akkor még adj egy esélyt és nézd meg a gyökereit is, hogy élnek-e, vagy elrohadtak, elszáradtak. Ha a gyökerek nem fehérek és erősek, hanem barnák, vékonyak, szárazak, akkor viszont búcsút kell mondanod a növénynek.


3 darab barackvirág színű, a másik 3 pedig ciklámen színű virágokat hoz.


Ezt a növényt 2 évvel ezelőtt vágtam vissza teljesen, azóta ennyit nőtt. A fás szár az, amit meghagytam csak, a zöldek mind újak.

Megjegyzés: A növény minden része mérgező, ezért kisgyerekes családoknak nem ajánlott.

Kiemelt kép: Unsplash / Silviu Beniamin Tofan

A yucca szaporítása – saját történet

A yucca szaporítása – saját történet

Arra gondoltam, hogy megosztom veletek a csodás yucca (azaz pálmaililiom) növényem túlélő technikáit. 🙂 Már most szeretném megjegyezni, hogy én a hobbikertész kategóriába tartozom, tehát a poszt tartalmazhat olyan mondatokat, amelyektől egy igazi képzettséggel rendelkező olvasóm a falra tudna mászni, szóval előre is elnézést, ha hibáztam. 🙂

Volt egy hatalmas, 2 és fél méteres yuccám, ami már sehova sem fért el, és kezdett meghajlani a teteje, mígnem egy nap a nehéz fejtömege annyira lehúzta, hogy letört a már félig fás szára. Nem volt túl vidám látvány, főleg, hogy már hosszú évek óta velem élt ez a szépséges növény… Ekkor kezdtem el utánajárni, hogy meg tudnám-e menteni valahogy. A youtube-on szerencsére sok videó található a témában, szóval minden szükséges ismeret begyűjtése után belekezdtem a munkába. A hatalmas nagy yuccámat 4 felé vágtam egy éles, tiszta fűrésszel. (Ez elég szívszorító volt, de nagyon reméltem, hogy így a megmentéséhez járulok hozzá és nem csak szétkaszabolom szegénykémet.) Így maradt egy szár a gyökérrel, 2 törzs gyökér nélkül, és végül a szintén gyökér nélküli, de leveles teteje a növénynek. Mivel sok ellenmondó tanácsot olvastam a neten, ezért úgy döntöttem, hogy mind a 4 yucca darabomat máshogy fogom gyökereztetni, újjáéleszteni.

A gyökeres szár maradt a cserépben, lekezeltem fagéllel a vágás helyét.

Az egyik gyökér és levél nélküli csonka szárat földbe tettem. (Nagyon fontos, hogy ne keverjétek össze, hogy melyik az alja és melyik a teteje!) A másik ilyen szárat vízbe állítottam.

Végül a leveles szárat vettem a gondozásomba. Az alsóbb leveleket levágtam, mert úgy olvastam, hogy így megmarad a növény energiája a gyökér létrehozására és nem megy el az összes a levelek fenntartására.

 

A következő egy hónap a várakozásról szólt. Konkrétan semmi sem történt, de bíztam abban, hogy ez nem azt jelenti, hogy mind a 4 kis yucca darabom elhalálozott…

 

Egy hónap után viszont VÉGRE beindultak a történések, ugyan nem túl gyorsan, de legalább biztosan. Elsőnek a növény legfelsőbb levágott része kezdett el növekedni, vagyis új leveleket hozni. A kissé görbe szár is elkezdett egyenesedni. Ezután a földbe tett szár lepett meg, méghozzá a száron megjelenő 3 db kis oldalhajtással. A vízben levő is beindult, ugyan még a gyökerek egyáltalán nem jelentek meg, az oldalhajtások ott is elkezdtek kifejlődni. Egyedül a gyökeres száron nem véltem felfedezni semmi újdonságot (még). UPDATE: Megjelentek a kis oldalhajtások itt is!


Kibújtak!


1 hónappal a kaszabolás után


Másfél hónappal a kaszabolás után


Új leveleket is hozott már, ő volt eredetileg a nagy növény teteje


Próba szerencse – leválasztottam az anyanövényről és önálló cserépbe ültettem

Nagyon örültem a fejleményeknek, hiszen így egyrészről nem kellett búcsút vennem a szeretett, idős yuccámtól, másrészről egy növényből rögtön legalább 4 önálló életet élő egészséges növény lett. Úgy tűnik, hogy a pálmaliliom igazi túlélő, sikeresen lehet gyökereztetni, szaporítani, “vagdalni”.

Azokat az oldalhajtásokat, amelyek a növény tövén fejlődtek ki én leválasztottam, persze csak akkor, amikor már kicsit nagyobbra nőttek. Egy éles késsel levágtam az anyanövény száráról és földbe dugtam őket. 4 darabból 3 élte túl a műveletet, szerintem sajnos túllocsoltam az egyik bébit…

 

A legfőbb tanácsaim a következők:

  • Legyetek nagyon türelmesek, én is legalább egy hónapot vártam az első változásig! (Már-már majdnem búcsút is mondtam a kis daraboknak, de szerencsére akkor mutatkozott meg az első kis zöld hajtás!)
  • Csak egészséges növénnyel dolgozzatok!
  • Ha yuccát daraboltok, akkor a késetek, fűrészetek legyen éles és tiszta! Szükség esetén a seb fagéllel kezelhető!
  • Ne vigyétek túlzásba a locsolást. A yucca a hatalmas, vastag szárában gyűjti a vizet és tökéletesen be tudja osztani magának szárazabb időben is. A nagyobb bajt az okozza, ha túlöntözitek.
  • Vízben történő gyökereztetésnél rendszeresen cseréljétek ki a vizet a növény alatt!

Sok sikert és feltétlenül írjátok meg kommentben, hogy Nektek milyen tapasztalatotok van a yuccával! 🙂

UPDATE:
2 hónappal később így néznek ki:


Kiemelt kép: Unsplash / Elena Kloppenburg


Miért érdemes télen is kirándulni?

Miért érdemes télen is kirándulni?

Tájékoztatás: Ez a bejegyzés nem követi az aktuális járványügyi intézkedéseket (pl. “maradj otthon”, kijárási korlátozás…stb.).

Ahogy beköszöntenek a mínuszok, vagy legalábbis a nagyon alacsony hőmérsékletek, az emberek szívesebben maradnak otthon. Csak a nagyon edzettek, vagy a túrázás rajongói mozdulnak ki ezeken a napokon a kötelező körökön (munka, iskola, bevásárlás) túl. A testmozgás, a friss levegőn való séta, a természet közelsége rendkívül fontos a fizikai és lelki egészségünk szempontjából. Én személy szerint nagyon fázós vagyok, éveken át nem tudtam magam rávenni, hogy a szükségesnél kicsivel többet legyek odakint a téli időszakban. Kellemesebb volt otthon a radiátor mellé bekucorodni, bolyhos zokniba bújni, meleg pléddel takarózni. De aztán valami megváltozott.


Fotó: Unsplash

  • Az egyik legfontosabb tényező, hogy Te is megszerethesd a téli sétákat, az az, hogy megfelelő körülmények kellenek hozzá. Ne essen az eső (hó jöhet, az nagyon hangulatos!), ne fújjon nagyon a szél, legyen fent a nap. Ezek nem csak a komfortérzeten javítanak, hanem a friss levegő is biztosított. (A szmog, kéményekből áradó füst koncentrációja napközben a legalacsonyabb.) Emellett a kora délutáni órák ajánlottak, mivel ezek a „legmelegebbek”.
  • A réteges öltözködés, a vízálló bakancs vagy csizma, sapka/fülvédő, sál, kesztyű, termoszban tea / forró csoki / kávé, zsebekben ajakápoló, zsebkendő, szőlőcukor mind-mind ajánlott. Szerezz be kézmelegítőt is, jól megfér majd a zsebedben!
  • Keress egy olyan útvonalat, parkot, erdőt, városrészt ami vizuálisan is kellemes a számodra, na meg persze tiszta és csendes.
  • Ha folyamatosan mozogsz, akkor nem fogsz fázni! Persze minden kezdet nehéz, tudjuk… 🙂
  • Tűzz ki célokat! Tervezd el, hogy elsétálsz az egyik nevezetességhez, majd hazafele beugrasz a pékségbe valami lélekmelengető finomságért, vagy hazaérkezés után egyből forró fürdőt veszel. Készíts fényképeket, amiket otthon majd kinyomtatsz vagy feltöltöd őket a közösségi / fotós oldaladra.
  • Vidd magaddal a kutyádat, barátodat, családtagodat! Így sokkal kellemesebben és vidámabban fog telni a kiruccanásod. Ha egyedül mész, akkor pedig a fülhallgató lehet a társaságod: zenék, podcastek tömkelege várja, hogy végre meghallgasd őket.

 


Fotó: Unsplash

Miért éri meg?

  • Ha otthonról dolgozol, babával vagy otthon, nyugdíjas vagy akkor a napi rutin, a kinti séta, hatalmas segítség abban, hogy kapcsolódni tudj a világhoz! Ha dolgozol, tanulsz akkor pedig tökéletes levezetése egy dolgos, produktív napnak.
  • A rohanó világban az emberek nem szánnak időt az apró örömöknek. Mikor követted utoljára nyomon a parkban lévő fák évszakonkénti változását? Mióta lakik az a mókus az erdő széli fán? Melyik hónapban nyílik a hóvirág? És a jácint? Hány órakor sötétedik? Mikor térnek nyugovóra a varjak?
  • Télen keveset szellőztetünk, naphosszat ülünk bent, gyakran érezzük magunkat fáradtnak, dekoncentráltnak. Nincs is frissítőbb, mint a csípős hideg az arcunkon, a hűvös levegő tüdőnkben. (Ugye, hogy milyen szuper egészségesnek látszódik a piros pozsgás arc?)
  • Ha valaki nem szeret sportolni, akkor az a fél óra futópadon kocogás, vagy szobabiciklizés is nagyon hosszúnak tűnhet. Ellenben a séta közben repül az idő, észre sem vesszük, hogy testmozgást végzünk.
  • A séta segít, hogy beinduljon az emésztésünk, mozogjanak a beleink. Jobb lesz az étvágyunk, mire hazaérünk.
  • Az otthoni, munkahelyi, családi problémáinkat más szemszögből láthatjuk egy kiadós séta után. Ha felnézel az égre, gyönyörködsz a csillagokban, felhőkben mindjárt rájössz, hogy a gondjaid sokkal kisebbek, mint gondoltad. (És Te valami nagy dolog részese vagy.)
  • Nem utolsó sorban szociális téren is jótékony hatású a napi, rendszeres séta. Embereket látsz, ismerősökbe botlasz, új embereket ismerhetsz meg. (Szuper közös témaindítók a kutyák, kisbabák, a túrabakancsod, a bicód, a rollered…stb.)

 

Szívből reméljük, hogy sikerült motiválnunk Téged is, és szívesebben fogsz kimozdulni a hideg, téli hónapok ellenére!


Fotó: Unsplash

Kiemelt kép: Pixabay