Terveim tavaszra -mit csinálok másképp a tavalyi aszály után?
Az elmúlt években Magyarországon nagyon tikkasztó és aszályos nyaraink voltak. 2022-ben, a nyári hónapokban, szinte egyáltalán nem esett az eső, ellenben folyamatosan hőségrekordok dőltek meg, gyakran volt 35 fok fölött a hőmérséklet. Az Alföldön volt a legsúlyosabb a szárazság és a hőség, a kis kertek és veteményesek mellett a mezőgazdasági területek is hatalmas károkat szenvedtek. Még a mélyen gyökerező növények, mint például az idősebb fák is megszenvedték az évet, rengeteg fásszárú is kiszáradt. Én tavaly, már júniusban éreztem, hogy ez az év nem lesz kedvező a kertészkedős terveimnek, folyamatosan 30 fok felett kezdtük a nyarat és eső egyáltalán nem esett. Itt az Alföldön, gyakori az agyagos talaj, ami borzasztóan hátrányos a növénytermesztés számára, hiszen nagyon rossz a vízelvezetése, nyáron kiszárad, megkeményedik, átfolyik rajta a víz a mélyebb rétegekbe és megfojtja a zöldségek, virágok és a füvek gyökereit. Csapadékos időben is elég nagy kihívás ilyen talajon kertészkedni, hát még, ha aszály van…
Fotó: Unsplash / Tomoko Uji
A tavalyiakból tanulva idén sok mindent máshogy fogok csinálni a kiskertemben. Eddig a veteményesem saját földjét használtam, amit évente egyszer felástam vagy felrotáltam. Ilyenkor mindig komposztot és trágyát kevertem a földbe, hogy kicsit javítsam a minőségét és a szerkezetét. Locsolni esővízzel szerettem volna, ami sajnos nem adatott meg. Szerencsére az Alföldön eredményesen tudtam kutat fúratni, ami a megváltást jelentette a kert számára. Bár a 2022-es nyáron hallottam először olyan beszámolókat, hogy a fúrt kutak is elkezdtek kiszáradni, elapadni, ami több generáció óta nem fordult elő. Nem is tudom mi lett volna a kertemmel, ha nincs kutam, amivel esténként tudtam locsolni, mert még így is sok minden teljesen kiszáradt, tönkrement, de bele sem merek gondolni, hogy kút nélkül milyen sivataggá vált volna a szeretett kis oázisom. Tavaly nyáron fordult elő talán először az is, hogy a nyarat és napot imádó növényeim, mint például a muskátli, leánder, murvafürt árnyékba kényszerültek és napi többszöri locsolást igényeltek. Idén szeretném ezt okosabban, előrelátóbban megtervezni, a teraszt valahogy jobban védeni a tűző naptól.
A veteményesben idén magaságyás bevezetését tervezem, mert egyszerűen nem lehet dolgozni azzal az agyagos földdel, ami nálunk van. Magaságyásnál ráadásul még véletlenül sem trappolok át a veteményesen és talán a kutya sem fogja kifeküdni a palántáimat. A kert egy-két szegletét, ahol eddig cserepes növények, fűszernövények éldegéltek, most át kell költöztetnem egy védettebb, árnyékosabb helyre, mert ha idén is ilyen forró és száraz nyarunk lesz, akkor vagy kiszáradnak a növényeim vagy sok energiám rá fog menni a locsolásra. És igen, bár van kutam, így a locsolóvíz nem kerül semmibe, ennek ellenére nagyon okosan és takarékosan kell használni!
Fotó: Unsplash / Mike Erskine
A talajtakarást pár éve kezdtem el és bizony nagyon jó eredményeket el tudtam érni ezzel a módszerrel. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy egyáltalán lett zöldségem a tavalyi évben. Most ezt szeretném majd tökélyre fejleszteni.
A bokraim, fiatalabb fáim és évelőim is friss mulcsot fognak kapni, hogy így csökkenjen a föld felsőbb rétegének a kiszáradása.
A fűnyírást tavaly sem vittem túlzásba, tekintve, hogy már a nyár elején kiszáradt a gyep. Arról lemondtam, hogy nálam is szép, zöldellő, angolos gyep lesz, egyszerűen lehetetlen küldetés lenne. Viszont, ha épp nincs kiégve a fű, akkor meg szoktam hagyni kicsit magasabbra, hogy ezáltal is védje a talajt és csapdába ejthessék a hosszú fűszálak a hajnali harmatot. Arról nem is beszélve, hogy a hosszabb fű kedvez sok-sok állatnak, legyen az kisemlős, kétéltű, hüllő, madár vagy rovar.
Mint minden évszakban, legyen az fagyos tél vagy forró nyár, fontosnak tartom, hogy legyen a madaraknak vize inni és fürdeni. Többféle itatót szoktam kihelyezni árnyékos részekre, lehetőleg úgy, hogy se a kutyának, se a kóbor cicáknak ne legyen esélye elkapni egy kismadarat se. Van egy szép agyag madáritatóm, de elég nehéz takarítani, főleg, ha nyáron bealgásodik az alja, így azt idén átcserélem valami másra. Az itatót takarítása és fertőtlenítése nagyon fontos, sajnos a madarak meg tudják fertőzni egymást ezzel-azzal a közös víz használatával.
Fotó: Unsplash / Nikoline Arns
Amit még meg tudok tenni, az az, hogy folyamatosan képzem magam. Meg kell tanulnom, hogy miként tudok alkalmazkodni az éghajlatváltozással járó szárazsághoz, milyen növények fogják magukat itt jól érezni a jövőben és melyek azok, amelyekkel felesleges próbálkoznom, mert csak idő- és energiapocséklás.
Kiemelt kép: Unsplash / Yoksel Zok
