5 kutyanevelési hiba, amit elkövettem
Bár ténylegesen egész életemben volt kutyánk, mégis csak az utóbbi években váltam tudatos kutyagazdivá. Szerencsére egyre több szakirodalom foglakozik a témával, vannak már kutyatrénerek, kutyapszichológusok is, így lassan szinte mindenhol szembejön velünk egy-egy cikk arról, hogy hogyan és hogyan NE neveljük a kutyánkat. Mint hatalmas kutya megszállott, természetesen én is elolvastam minden ezzel kapcsolatos írást, mivel szeretném, ha a kutyám boldog és kiegyensúlyozott lenne. Ennek kapcsán szedtem össze azt az 5 jellemző hibát a kutyanevelés területén, amelyet az évek során én sajnos elkövettem, bár nem szabadott volna. Remélem, hogy a hibáimból való tanulás Nektek is segítséget tud nyújtani és egyre többen lesznek olyanok (közöttük remélem én is), akik végre tudják, hogy mégis hogyan kellene gondozni egy kutyust.
Fotó: Unsplash / Steve Tsang
Túlbabusgatás
Főleg a kutya kölyök korában hajlamos voltam arra, hogy túlszeretgessem, túlságosan óvjam a kutyámat. Ettől aztán csak félősebb lett és minden apróbb nesz, történés, újdonság felzaklatta és hozzám jött megnyugtatásért. Ez hatalmas baklövés volt a részemről, hiszen így a kutyámba neveltem az idegességet, aggodalmat. Ezt nagy munka volt levetkőzni, de meg kellett tanulnom, hogy a kutyám okos, tud nélkülem boldogulni, hogyha én érthető és kiegyensúlyozott utasításokat adok neki, ahelyett, hogy csak simizném a buksiját.
Túlaggódás
Volt, hogy egy pár napra elutaztunk otthonról és a kutyának egy komplett stábot állítottam össze. Volt, aki etetni jött, volt, aki sétáltani. Minden helységben volt vize, napi többször voltak vele kedves barátok. Én mégis szétaggódtam az utazásunkat. Amikor hazajöttem, bár a kutya nagyon örült nekem és szerencsére minden rendben is volt vele, a köszöntés és pár ugra-bugra után ment viszont játszani a labdájával. Ez rádöbbentett, hogy a kutya nem úgy érzi a hiányomat, mint ahogyan az emberek. Sőt, lehet, hogy az idő múlását sem érzékeli úgy, mint mi. Elvan. Örül, hogy itt vagyok, de nélkülem is elvolt, játszott, sétált a barátokkal, evett-ivott. Ezzel nagy kő esett le a szívemről és rájöttem, hogy az aggódás csak rossz neki is és nekem is. Azt hozzá kell tennem, hogy szerencsések vagyunk, mert a szeparációs szorongás minket elkerült és így a kutya sosem pánikolt be, ha elmentünk otthonról.
Fotó: Unsplash / Jamie Street
A következetesség lebecsülése
Amint már jobban benne voltunk a kutyanevelés témában, elkezdtük engedelmességre és egyéb trükkökre tanítani a kutyát. Ez rendben is ment, addig a pontig, amíg a szabályok alól kivételeket nem tettünk. Mert jó, most kapja meg hamarabb a jutalomfalatot, mert karácsony van. Most feljöhet az ágyba, mert társaságra vágyom. Most felugrálhat a barátaimra, mert szülinapja van…stb. A kutyákat csak összezavarja, ha egyszer feketét mondunk, másszor fehéret. Amint a kutyámnak elkezdtem ezt-azt megengedni, rögtön többet és többet akart és a végén már egészen pofátlan módon próbált engedményeket szerezni tőlem. Rossz út volt ez, így visszatértünk a „szabály az szabály” nevelésre.
Emberként kezelés
Bármennyire is cuki, a border collie-m nem szeret pulcsit felvenni, mert neki nincs szüksége rá, nem fázik. A karácsony sem jelent neki semmit, hiszen neki az számít főleg, hogy velünk legyen, mindegy, hogy mikor, milyen díszítés és milyen exkluzív terítés mellett. Szeret velünk túrázni és kirándulni, de neki teljesen mindegy, hogy a mucsaröcsögei pusztában vagy a Comói-tó partjánál sétálunk éppen. Attól, hogy én ölelgetni szeretném, ő dönthet úgy, hogy neki nincs ehhez kedve, hiszen nem egy élettelen plüss mackó és ilyenkor a tudtomra is adja, hogy hagyjam békén. Bár szeretünk gyerekként tekinteni rájuk, ők mégis állatok és jót tesz a kapcsolatunknak és a kutyánk lelki egészségének, ha kutyaként bánunk velük és nem emberként.
Fotó: Unsplash / Marcus Wallis
Az előző kutyához való hasonlítás
A kutya az kutya, mindegy, hogy milyen fajta. Igen, de nekem előtte egy kis lakáscirkálóm volt, aki nagyon bújós és kedves volt, imádott rajtam szundizni és bár szeretett sétálni, nem igényelt megerőltetőbb sportos foglakozást. Ezután lett egy border colliem. Ő is nagyon kedves, de nem annyira bújós, hiszen ő egy munkakutya. Imádja, ha feladata van, szeret teljesíteni. A sportot igényli, sőt a mentális fárasztást is, különben frusztrálttá és rosszkedvűvé válik. Attól, hogy mindkettő kutya, teljesen más igényeik vannak, amit meg kell ismerni és aztán aszerint nevelni, gondozni őket. A két kutya szinte teljesen más életritmusa, étkezési szokása, temperamentuma mutatta meg igazán, hogy mennyire egyediek és különlegesek a kutyák.
Kiemelt kép: Unsplash / Ayla Verschueren
A saját fotóinkért kövesd az oldalt az Instagramon, @urbantails_blog néven vagyunk fent.
