Bár nagyon szeretem a növényeket, sajnos semmiféle végzettségem sincs a témában. Mindent, amit ma tudok, tapasztalatból és könyvekből (és persze netes blogokból, youtube-ról, pinterestről) tanultam meg. Ha régebbi fotókat nézek vissza, mindig ledöbbenek, amikor olyan növényeket vélek felfedezni rajtuk, amik már nincsenek velem, mert nem jól gondoztam őket/ elvitte őket egy betegség, fertőzés. Most ezeknek a növénykéknek a történetét szeretném megosztani Veletek, hogy a hibáimból tanulva Ti ne kövessétek el ezeket a baklövéseket.
- Első tavaszi napsugarak
Tök szuper ötletnek tartottam, hogy az első melegebb napokra kipakoljam a teraszra pár olyan növényemet „napozni”, amiket eddig a házon belül teleltettem. Nos, itt két dolog is félrement. Egyrészről, a májusi fagyok simán tönkretehetik a gondosan dédelgetett növényeinket, másrészről a napsugarak már elég erősek ahhoz, hogy a szerencsétlen növények levelét megégethessék, ha a tűző napra helyezzük ki őket. Velem mindkettő megtörtént. A megégett levelek pár hét után ugyan lehullanak, de a májusi fagyokban megsínylődött növények már nem mindig jönnek helyre. A tanulság az, hogy a fagyérzékeny növényeket jóval később teszem csak ki a teraszra, és soha nem helyezem őket RÖGTÖN a napra. 😀 Később, ha már hozzászoktak az új viszonyokhoz, akkor bátrabban pakolgatom őket ide-oda.
Fotó: Unsplash / Corinne Kutz
- A túlöntözés gyakoribb probléma, mint az öntözés hiánya
Ma már helyesen öntözöm a növényeimet, de a kezdetekben én is beleestem a túlöntözés hibájába. A növények jobban tűrik, ha nem kapnak rendszeresen vizet, mint sem hogy folyton a pangó vízben ücsörögjenek. A víz kiszorítja a földből az oxigént, így a gyökerek szépen lassan megfulladnak, elrothadnak és ez a növény életébe is kerülhet. Ha időben észrevesszük, akkor még meg lehet menteni a növényt, de elég trükkös a dolog, mert a növény rothadó gyökerekkel nem tud már vizet felvenni, így olyan fonnyadt lesz, hogy könnyen azt hihetjük, pont, hogy szomjas és azért néz ki ilyen rosszul. Ilyenkor csak tovább öntözzük és a helyzet még rosszabb lesz. Ma már sok dologra figyelek, hogy ez ne történhessen meg:
- a cserép alján legyen vízelvezető nyílás, ha nincs, akkor fúrok
- a földbe legyen perlit (kis szemcsés kavics) keverve, hogy így ne legyen annyira tömörödött
- agyaggolyókat, kavicsokat helyezek el a cserép alá, amik magukba szívják a vizet, és ha szükség van rá, akkor a gyökerek onnan elszívhatják
- alulról öntözök / beleállítom vízbe a növényt pár percre, majd utána kiveszem, lecsepegtetem és mehet vissza a helyére / a kaspójába
- mindig pár számmal nagyobb kaspót használok, hogy az esetlegesen benne maradt víz ki tudjon száradni, és hogy a vízelvezető nyíláson át levegőzhessen a növény gyökere (a szoros kaspóban lévő növény ugyan nagyon mutatós, de hosszútávon a növény megszenvedi)
3.) A növények időben jeleznek – te tudod értelmezni a jelzéseiket?
A növények folyamatosan jelzik, hogy éppen hogyan vannak. Az már rajtunk áll, hogy értünk-e a jelzéseikből. Kókadó levelek, száradó levélvég, szívogatásra utaló jelek a levelek hátulján? Mit csináltunk rosszul? Esetleg gombás fertőzéssel nézünk szembe? Élősködők vannak a növényen? Büdös a virágföld? Fura kis fehér izék mászkálnak a növényen? Ilyenkor sajnos nincs mire várni, a szobanövények nem túlságosan ellenállók, hiszen ki vannak szolgáltatva a mi kényünk-kedvünk szerint. Mi határozzuk meg, hogy hol éljenek, meddig nőjenek, mikor kapjanak vizet. Tehát segítsünk is nekik, ha valami bajuk van. Tisztító lemosás, permetezés, átültetés..stb.
Fotó: Unsplash / Vadim Kaipov
4.) Nem odavaló
Az előző bekezdésben már említettem, hogy a szobanövényeknél mi döntjük el, hogy hol éljenek. Nem úgy, mint a szabadban élő társaik, akik a számukra valóban kedvező területen szaporodnak el és burjánzanak. Ne csodálkozzunk tehát, ha néha nem jön be a számításunk és a növényünk nem érzi jól magát egy bizonyos helyen. Egy sötét szobában, északi fekvésű ablakban nem sok növény fog virágzó dzsungelt kialakítani. Ugyanígy a téli időszakban, a fűtőtestek mellett sem lesznek éppen boldogok a szegény kis párák. A kellemes, párás meleghez szokott növények nem lesznek szépek egy száraz, fűtött levegőjű szobában, viszont egy világos fürdőszoba már megfelelő lenne a számukra. Nekem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy melyik növényemnek mi az igénye és hol szeret a legjobban lakni. Ez a hely néha változik, attól függően, hogy milyen évszak van, milyen szögben süt be a nap, hol használjuk éppen a párásítót. Volt, hogy csak azért pakoltam arrébb növényeket, mert lakásfelújítás miatt folyton nyitottuk-csuktuk a bejárati ajtót és nem akartam, hogy így megfázzanak/ huzatot kapjanak.
5.) Ha beáll a kereslet – kínálat
Ki tudnék futni a világból, amikor meglátok egy-egy üzletben egy olyan növényt, amit befestettek, csillámporral szórtak be, „hószerű” habot nyomtak rá. De az is borzalmas, amikor egy „tálcán” van több, teljesen különböző igényű növény és egyszerre locsolják őket, mert nincs kapacitásuk, türelmük, idejük, tudásuk arra, hogy egy kaktuszt és egy bambuszt ne ugyanúgy gondozzanak. Különféle ünnepek idején, sok helyen lehet látni olyan kaktuszokat, amelyekre mikulásruhát aggatnak, színes virágot ragasztanak (RAGASZTÓPISZTOLLYAL), kis szobafenyőfákat díszítenek fel olyan súlyú műanyag vackokkal, hogy csoda, hogy még nem tört el a kis ága. Tavasszal lehet sokszor olyan összeültetéteseket látni, ahol egy földbe kerül több különböző növény, de persze itt is egészen eltérő igényűek lehetnek a szerencsétlenek. Persze, tök szép és dekoratív, de az igazság az, hogy a növények így együtt nem sokáig fognak élni, de legalább jó drágán vettünk egy összeültetést. A pénzünkkel szavazunk. Vásároljunk olyat, amit valóban szívvel-lélekkel támogatunk, és így talán a kereskedők is rájönnek, hogy ne áruljanak glitterbe mártott anyósnyelvet.
Kiemelt kép: Unsplash / Sharanya Dilip
